Szülés utáni (lelki) regeneráció a testünkkel elfogadásával kapcsolatban. Először is azzal kezdeném, hogy hálás vagyok a testemnek, mert két csodás gyereket hordott ki. Hogy elégedett vagyok e vele? Néha, némelyik ruhában, ez lenne a helyes válasz. Egy-egy előnytelen kép után gyakran esek kétségbe, nézegetem az előnyöseket és gondolkozom rajta mi történt. Próbálom sulykolni ezek csak képek. Sokan kerestetek meg a ruha próbás poszt után mi a titok? Igazából nem tudom, mert én sokszor nem is látom. Ádi születése után kb 2 héttel az esküvői súlyomban voltam, minden ruha jó volt, mondhatni büszke voltam. Jött a második terhesség, ami után azt vártam sima-liba, hazajövök a kórházból és elfelejthetjük a kismama nadrágokat. Na ez nem jött be. A súlyom stagnált, mindössze 4! kg jött le a szülés után, pedig kevesebbet gyarapodtam, mint Ádival – ott 20 kg plusz, pedig nem “zabáltam”, szemben Alex kb 14 kilójával, bár én az utolsó hetekben kerülöm a mérleget 🫣 Odafigyeltem, szoptattam, adtunk más babáknak is tejet, de 3-4 hónapig semmi. Eléggé magamba roskadtam, főleg türelmetlen maximalistaságom miatt. Utána tették páran szóvá, fogytam. Most kezdek a “gyógyulás” útjára lépni, 7 hónappal a szülés után. Próbálom elfogadni, hogy a második terhesség más és örülni annak, ami van. Nem tudom a harmadik baba után ez mennyi idő lesz, de amit ebből az egészből ki akartam hozni, hagyjunk időt a lelkünknek is elfogadni a változást, ami mindenkinek más ütemben történik és minden test egy csoda, ami életet ad ❤️
