Engedjétek meg nekem ezt a kis szarkazmust, de komolyra fordítva a szót ❤️ Mindegy első vagy harmadik szerintem a baba érkezése, az utolsó hetek nem csak várakozást hoznak, hanem félelmet is. Nagyon boldog vagyok, hogy végre kislány ruhákat is készíthetek elő, de közben mai napig megdöbbent és megijeszt egyszerre mire is képes a női test. Óriási hormonális és fizikai változások (csak ha azt nézzük, hogy 50%-al nő a vérmennyiség a testünkben 😵). Hol is fér el ez az “apróság”, mégis hogyan tudjuk világra hozni? Hogyan tudunk ekkora “teherrel” élni és gyermeket nevelni, házasságot fenntartani? Maga a születés folyamata, ahogyan minden kapcsolódik és reagál egymásra. Az, hogy a születés után egyből képesek vagyunk táplálni, szeretni, kötődni és óvni. Ezúton is üzenem minden édesanyának, hogy nem vagy egyedül főleg ebben a kaotikus időszakban, mindegy hanyadik babád érkezik ❤️
Lassan hozzászokok 😂
Utolsó kismama fotózás? Utolsó babavárás? Furcsa belegondolni, mostanában sokszor elmélkedem ezen…lezárul egy korszak, vagy mégsem? Lehet 5 év múlva újra azt érzem hiányzik ez? Próbálok megélni minden rugdosást, változást, közben ambivalens érzéseim vannak pont a változások miatt, lehet jobban kéne értékelni, nem foglalkozni bizonyos dolgokkal, csak jelen lenni. A várandósság nem könnyű, harmadjára főleg, hiába tudom mi-miért van, főleg két kicsivel. Izgulok leginkább miattuk, velük mi lesz, közben alig várom, hogy Alíz velünk legyen, de akkor meg bánom, hogy eltelt ez az időszak is… Nézzétek el nekem ezeket a kusza gondolatokat 🫣
Hello harmadik trimeszter, hihetetlen, hogy itt tartunk 🫣 Már kezdek picit izgulni, annak ellenére, hogy 2 természetes szülésen vagyok túl, bár a kettő nem is lehetne különbözőbb. Az első 10 óra vajúdás, oxitocin, epidural, halálközeli állapot (persze csak fejben), második kevesebb, mint 1,5 óra, minden természetes, 4 perc a szülőszobán. A harmadik elvileg mivel 3 éven belüli is gyorsnak várható, de sokszor olvastam, hogy a kettő átlaga 😁 Inkább a gyorsra szavaznék 🫣❤️
INGYENES KIFLICSKE pelenkázó táska kismamáknak és anyukáknak 1-2 hónapos babával ❤️
Szülés utáni (lelki) regeneráció a testünkkel elfogadásával kapcsolatban. Először is azzal kezdeném, hogy hálás vagyok a testemnek, mert két csodás gyereket hordott ki. Hogy elégedett vagyok e vele? Néha, némelyik ruhában, ez lenne a helyes válasz. Egy-egy előnytelen kép után gyakran esek kétségbe, nézegetem az előnyöseket és gondolkozom rajta mi történt. Próbálom sulykolni ezek csak képek. Sokan kerestetek meg a ruha próbás poszt után mi a titok? Igazából nem tudom, mert én sokszor nem is látom. Ádi születése után kb 2 héttel az esküvői súlyomban voltam, minden ruha jó volt, mondhatni büszke voltam. Jött a második terhesség, ami után azt vártam sima-liba, hazajövök a kórházból és elfelejthetjük a kismama nadrágokat. Na ez nem jött be. A súlyom stagnált, mindössze 4! kg jött le a szülés után, pedig kevesebbet gyarapodtam, mint Ádival – ott 20 kg plusz, pedig nem “zabáltam”, szemben Alex kb 14 kilójával, bár én az utolsó hetekben kerülöm a mérleget 🫣 Odafigyeltem, szoptattam, adtunk más babáknak is tejet, de 3-4 hónapig semmi. Eléggé magamba roskadtam, főleg türelmetlen maximalistaságom miatt. Utána tették páran szóvá, fogytam. Most kezdek a “gyógyulás” útjára lépni, 7 hónappal a szülés után. Próbálom elfogadni, hogy a második terhesség más és örülni annak, ami van. Nem tudom a harmadik baba után ez mennyi idő lesz, de amit ebből az egészből ki akartam hozni, hagyjunk időt a lelkünknek is elfogadni a változást, ami mindenkinek más ütemben történik és minden test egy csoda, ami életet ad ❤️
Kár, hogy csak 10 képet tudok mutatni a csodás családi fotózásunkról ❤️ Imádtuk minden percét és persze minden napot mióta a kicsi Alex velünk van 😍
